"Szóval szólítalak, áhítattal hívlak
ég-föld teremtője,
Istenek szülője,
ki szineváltoztál
Boldogasszonyunkká,
erdőket, hogy füllel hallgasd,
mezőket hogy szemmel tarthass,
köpönyeged alá hogy befogadd
oltalmad alá futódat,
gyarló halandódat!
Boldogasszony, égi ősöm,
Téged hívlak örökösön,
mert csak te vagy már a remény,
keserűség sós tengerén!
Égi anyám ne hagyj el,
maradj mindig lelkemmel,
annak sebe hogy beforrjon,
sorsom meg jobbra forduljon!"
(Fohászok a Boldogasszonyhoz, Máté Imre: Yotengruit 3. könyvéből részletek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése