Az Erdő Asszonya,- Az út, amely visszavezet Önmagadhoz

Hívott az erdő, és én újra hallgattam a hívására, hogy felfedje előttem az itt jelenlévő titokzatosságot amellyel újra és újra megörvendeztetett...
Ahogy beértem az erdőbe szokásomhoz híven köszöntöttem az itt lévő Természeti Lényeket, FöldAnyát, a Természeti Asszonyt....
És ahogy mentem előre az utamon egyszer csak megszólalt a Hang bennem.
Ezt adom át most nektek.....

Az Erdő Asszonya lelked mélyén, benned gyökeredzik.

Egy vagy vele a természeti megnyilvánulásban.

A mai nők feladata, hogy visszatérjenek az Ősforráshoz, ahhoz a megnyilvánuláshoz, aki lelkük legmélyén meghúzódó ősi erőt jeleníti meg.

Úgy tudsz legjobban az ősiséghez kapcsolódni, ha elmerülsz a természet létezési forrásában,- egyet alkotsz vele.

Átmenetet képezel  az új és a régi világ között. Ez az átmenet egyensúlyban tart téged, megerősíti, kiteljesíti a gyökereidet, táplál téged, megtart.

A nők többsége mára sajnos kibillent ebből az egyensúlyból.

Nincs benne az a megtartó erő, amellyel megtartaná a családját, azt a kisközösséget, amelynek szerves részét alkotja.

Kibillent az egyensúly, és többnyire egy virtuális világba helyezkednek, ott teljesítik ki magukat, ahol nincs meg az élő rezdülés, a kölcsönös áramlás. Ez inkább elvesz belőletek,- beszűkít, és tévútra vezet, mert nem találod azt a minőséget, aki benned öltött testet.

Alkoss élő kapcsolatot a természettel!
Hívd az Erdő Asszonyát mutasson utat néked.

(Hívtam az Erdő Asszonyát, s Ő újra megmutatta magát nekem, és talán hihetetlen, de ismételten szólt hozzám.) 

- Elvonulva élek a világ zajától, az ősi tudás így fejlődött ki bennem.

Nincsenek a közelemben ártó,- rontó,- bontó emberek.

Egy vagyok, egységet alkotok a természettel.

Lényem erőt ebből a forrásból merít, ugyanakkor egy vagyok a Mindenséggel.
A mindenség bennem szólal meg, és mutat utat a hozzám fordulóknak.

Álljatok ellen a kísértésnek, amit a mai világ fertője mutat néktek!

Húzódjatok beljebb magatokba, érkezzetek meg lényetek azon forrásába, ahol egységet alkottok az örök megnyilvánulással.

Azzal az erővel, aki a kezdetektől fogva eredezteti magát.

A föld, a fű, a fa, természet adta adományok, mind a segítségetekre vannak ebben.

Bibircsókos boszorkának neveznek sokan, hátamon rőzsét hordok.

Elveszek az erdő titokzatos homályában, ritkán fedem fel magam, keveseknek fedem fel titokzatos lényem.

Csak a szomjúzóknak, az arra érdemeseknek.
Ők követnek az úton, s olyan tudás birtokosává válnak, amely a mai világban ritkaság számba megy. De ehhez élő kapcsolatot kell fenntartaniuk velem.

Ez áldás és átok is egyben.
Egy bélyeg, mely homlokotokon csak a látoknak jelenik meg.

Ha befelé fordulsz meglátod az élet értelmét, amely sokkal több annál amit a két szemeddel látsz meg.

Az utak elágazáshoz vezetnek, a választás a tiéd……

 Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin