2016. október 12., szerda

A Nő, amikor nyitva van a szíve adni akar, végtelenül, határok nélkül, ez számára a természetes létállapot.






"A Nő, amikor nyitva van a szíve adni akar, végtelenül, határok nélkül, ez számára a természetes létállapot.
És mégis sokszor ez visz bele a legnagyobb csalódásokba.
Abba, hogy egyszer csak arra eszmél a Nő, hogy a Férfi nem adja vissza azt, ami hozná az érzést, hogy a Nő szeretve van, fontos.
Olykor a Férfi még el is szalad a Nőtől messzire, vagy hol távolodik, hol közelít.
A Nő ezt sokszor úgy éli meg, hogy ő nem elég jó, hogy valamit nem csinált elég jól.
Ilyenkor általában vagy elkezdünk még többet adni, vagy harcolni kezdünk az érzésekkel, és megpróbáljuk bezárni a szívünket.
Mert, ha nyitva van, akkor újra csak adnánk, adnánk, tovább növelve a csalódottságot.
Van egy olyan állapot, amikor nyitva van a szív, de királynőként kicsit visszahúzódunk, magunkkal foglalkozunk, és adás helyett gyakoroljuk a befogadást. Akkor is, ha ehhez türelmesnek kell lenni.
Csak az a Férfi tud adni, aki már rátalált az erejére, és követni akarja a nyitott szíve vezetését. A Férfi, aki már nem fél az érzelmektől, a szerelemtől.
És ehhez a Férfinak be kell járnia egy utat, amiben kicsit magára kell maradnia.
Ez nem azt jelenti, hogy a Nő jégszívűvé válik, a szeretet áramlik, hiszen annak az a rendje, de teret kap a Férfi arra, hogy saját szíve előtt letegye a fegyvert és ő közeledjen." Veres Kriszta



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése